Kiskereki Nagykereken
Áll a Bodri háza,
Körűlállják a köszöntők
A neve napjára.
– Kukuríkú, – szól a kakas, –
Hallgasd csak a nótát!
Szemétdombon kapirgáltam
Hozzája a kótát.
Kapirgáltam egyebet is:
Pitykegombot, hármat,
Varrd ki véle, Bodri koma,
A téli bundádat.
– Megköszönöm, kakas koma,
Azt a három pitykét…
Ugyan mért nem hoztál inkább
Sülve három csirkét?
Majd egy sereg liba toppan
Bodri úr elébe,
Nagy begyesen, piros orral,
Talpig hófehérbe:
– Tessék, tessék, – szól a gunár, –
Egy kis zöld saláta!
Jó lesz majd a pecsenyéhez,
Katicza kapálta.
– Megköszönöm, gunár koma,
Eszem a zúzáját!
Ugyan mért nem hozott inkább
Egy kis libamáját?
Majd utána tipeg-topog
Egy nagy sereg récze…
Fülel is a Bodri koma,
Hogy szól az abécze.
– Adjon Isten – szól a gácsér, –
Gilisztát meg békát!
Mindennap egy szakajtóval,
Ma hoztunk egy vékát!
– Megköszönöm, gácsér koma,
Uri barátságát!
Jobb szerettem volna egy kis
Kacsa szárnyát, lábát!
Majd egy czicza ugrik elő
Vígan muzsikálva:
– Én is hoztam egy egeret
A neved napjára.
– Edd meg magad, czicza koma,
Nem kérek belőle!
Még utóbb a nevem napján
Csömört kapnék tőle.