A háttérkép forrása a pixabay.com
„Az advent voltaképpen ébresztő, s boldog lehet, akihez eljut ez a kiáltás az éjszakába:
ébredjetek, mert jön a vőlegény! Isten ugyanis számtalan módon és szakadatlanul jön, de
csak az ébren lévőkhöz. Ő nem dörömböl, nem erőszakos. Csak a nyitott emberekkel kezd
párbeszédet, akiknek van ideje az Ő számára.” /Balás Béla/
„Van-e érzés, mely forróbban és sejtelmesebben megdobogtatja az
emberi szívet, mint az ünnep és a várakozás izgalma?” Márai Sándor
Cinca Katica: Advent
Sötét, ködös éjben |
Fehér hóesésben |
Deres, szeles télben |
Égi angyalfényben |
Szívem rejtekében |
Szent Borbála, a tizennégy segítőszent egyike, a középkor egyik legismertebb szentje és vértanúja Nikomédiában élt a IV. században. Szt. Borbála a bányászok, tüzérek és hegyes szerszámokkal dolgozók védőszentje. Keresztény hitéért megkínozták, lefejezték. A hajadonok is védőszentjükké fogadták.
Borbála napján, december 4-én eleink ágat vágtak egy gyümölcsfáról, és a szobában vízbe tették. Ha a faág karácsonyig kivirágzott, az eladósorban lévő lány közeli férjhezmenetelre számíthatott, a nyíló ágból következtettek a termésre, egészségügyi problémákra. Ezen a napon ajándékozni, kölcsön adni ruhaneműket nem volt szabad. Ugyanis ezen a napon szerezték meg a boszorkányok a rontáshoz szükséges ruhaneműket. Borbála alakoskodás: A fehér lepelben, fátyolban /női alak/ látogatta a házakat és ott a háziak térden állva „gyóntak”. Gyerek, felnőtt vallott derültség közepette. A jók ajándékot kaptak.
Veress Miklós: Mese a Mikulásról (részlet)
Erdőmélyen farakás, |
Ne lesd meg a Mikulást, |
Csalogasd ki, énekelj, |
A puttonya fél vagon, |
„Álmodik a fenyőfácska
odakinn az erdőn.
Ragyogó lesz a ruhája,
ha az ünnep eljön.” /Fésűs Éva/
Tamkó Sirató Károly: Ég
Ég a villany, |
Ég a csillag, |
Móra Ferenc: A kíváncsi hópelyhek
A nap éppen lement, mikor az erdő felett elkezdett esni a hó.
— No, anyó — mondta varjú apó a feleségének a nyárfahegyben —, azt hiszem, holnap fehér abrosznál esszük az egérpecsenyét. Nemsokára a búzamezők fölött kezdtek táncolni a hópihék.
— Gyertek, gyertek — csalogatták őket a szántóföldek —, jó ám a vetésnek a jó puha hó. Az tart meleget a búzaszemnek, hogy meg ne fagyjon a földben. A falu már rég elcsendesedett, mire a hófelhők odaértek föléje.
— No, ezt a falut megtréfáljuk — mondták a hópelyhek. — Reggel maga se ismer magára, olyan fehérre meszeljük, még a háztetőket is.
Voltak kíváncsi hópelyhek is. Messze az ég alján nagy világosság látszott. Ott a város lámpái világítottak. Ezek a hópelyhek a várost akarták látni.
— Majd meglátjátok, hogy megbecsülnek ott minket — mondták a falura, mezőre hulló testvéreiknek. — Még székkel is megkínálnak, talán hintóba is ültetnek.
Azzal elszálltak a város fölé, s ott lehullottak a háztetőkre, az utcákra, a terekre. Alig várták a reggelt, hogy szétnézzenek a városban.
De mire kireggeledett, akkorra a hópelyheknek beesteledett. Jöttek a hóhányó munkások, megkínálták a havat seprűvel és lapáttal. Aztán rakásra rakták, úgy hordták ki a városból. Mire delet harangoztak, locspocs lett a városi hóból. Az erdők, mezők hava pedig tavaszig megmaradt ragyogó fehéren.
Advent, Advent,
gyertya ég,
egy-kettő,
három, négy,
Kis Jézuska, üdvözlégy.
(népköltés)
„Amikor az embernek igazi karácsonyfa áll az otthonában, alatta az ajándékokkal,
semmi se tűnik túl szomorúnak vagy túl keménynek. Valahogy azt sugallja, hogy a
világban mindig marad fény és remény. Szerencsés, akinek van valakije, akivel
megoszthatja ezt az élményt.” /Nora Roberts/
Csitáry-Hock Tamás
„Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda
nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő
alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda
a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik.
És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek,
ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek...
Ez a karácsony csodája.”
Sarkady Sándor: Háromkirályok
Hó borított hegytető, |
Már a kormos éj leszáll, |
Háromkirály lépeget, |
Szikráznak a hópihék, |
Mirha, tömjén, vert arany – |
Csillag fénye, messze fenn, |
László Noémi: Karácsonyi mondóka
Hol a jég, hol a hó, |
Fenyőtűt, illatot? |
„A karácsonyi szeretet, amit szívből kaptál, nem maradt benne a jókívánságokban. Az életre kelt, beléd költözött, és minden nap veled lesz. Nem vagy egyedül. Ez a szeretet minden ébredésnél vár, megfogja a kezed, elkísér az utcán, vásárol veled a boltban, és veled együtt dolgozik, végzi a feladatokat. Így a hétköznapok, bármit is hoznak, bármit is teszel, ünnepnapokká válnak.” /Csitáry-Hock Tamás/
Karácsonyfa tűlevelén kis csengettyű üldögél,
|
Megérkezett szép karácsony, köszöntjük az ünnepet, K. László Szilvia |
„Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra...”
Ady Endre