Magyar költő, műfordító és politikus
17 éves korában Pozsonyban, majd Berlinben tanult protestáns teológiát, filozófiát, történelmet, régiségtant, logikát, egyháztörténelmet, poétikát és retorikát, magánórákon francia nyelvet, rajzot és táncot. 1732–1733-ban jogot hallgatott a frankfurti egyetemen. 1733-ban apja halála miatt tanulmányait félbeszakítva hazatért.
Ráday Pál és Kajály Klára fia. Édesapjától örökölte a könyvek szeretetét. A péceli kastély építését apja kezdte el, 1766–ban ő fejezte be. A díszteremben Ovidius Átváltozások c. műve jelenik meg 15 képen. A könyvek beszerzését a külföldön tanuló diákok végezték. A könyvtár, az örökösök elszegényedését követően megmenekült a kiárusítástól, Budapesten a Ráday Intézetben helyezték el eredeti polcrendszerén. A kor legjobb vallásos költői közé tartozott, szoros barátságot ápolt Kazinczy Ferenccel. 1741-ben részt vett Mária Terézia koronázásán, mint Pest-Pilis-Solt vármegye országgyűlési követe. 1764. évi országgyűlésen Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye követe volt. 1782-ben II. József fiával együtt bárói, 1790-ben II. Lipót grófi rangra emelte. Könyvtára teljes anyaga 6500 mű kb. 12000-15000 kötetben, amely a felvilágosodás irodalmának gazdag tára.