Tanár, író, postatanácsos, könyvtárnok, őstörténet-kutató
Ő szerkesztette az első magyar-török, török-magyar szótárat. Tíz nyelven tudott, elsajátította a mongol és kínai nyelvet is. Minden főtt vagy sült ételtől tartózkodott, később lemondott a tej, tojás és sajt élvezetéről is. Ismerősei és rokonai bolondnak nézték, és miután nem kapott alkalmazást, a mátrai Csörgő-lyuk barlangba vonult vissza a világtól. Két éven át, 1889-től 1891-ig élt ott remeteként, saját készítésű ruhákban járva és vadon nőtt gyümölcsökkel és nyers gyökerekkel táplálkozva. Felfogása hatott a bicsérdystákra, „Táplálkozásunk törvénye” címmel meg is fogalmazta nézeteit. Visszatérve a civilizációba, sokat utazott, Kairóban, Londonban, Párizsban folytatta kutatásait államköltségen. 1896–ban tanulmányt jelentetett meg a Rohonczi kódex jeleiről. Írásai a magyar–hun rokonságról, a szittya népekről jelentek meg, ma olvashatók reprint kiadásban is. Emléktábláját 1990-ben avatták a szécsényi főtéri postánál.