Író, pedagógus, mondagyűjtő
Polgári iskolát Sajószentpéteren végezte. Sárospatakon tanult tovább a Református Tanítóképzőben, ahol 1942-ben népiskolai tanítói oklevelet szerzett. Ezután a budapesti Pedagógiai Főiskola magyar-történelem szakára került, de nem államvizsgázhatott, mert a szüleit kuláknak nyilvánították. 1957-ben rehabilitálták így államvizsgát tehetett Szegeden az Állami Pedagógiai Főiskolán és megkapta tanári diplomáját.
A II. világháborúban 1943-tól katonaként szolgált. 1947-1948 között Miskolcon tanított, majd 1951-1962 között Ózdon, Délegyházán, Pilisborosjenőn és Budapesten tanító. Középiskolai tanári diplomája megvédése után Budapesten tanár és könyvtáros (1962–1983). 1941-től írt, publikált, rendszeresen megjelentek művei a különféle napilapok gyermekrovataiban, a Pajtásban, Dörmögő_Dömötörben, valamint a Kisdobosban, melynek évekig külső munkatársa volt. Műveiben szülőföldjén, Észak-Magyarországon játszódó történelmi események elevenednek meg. Első sikerét az 1958-ban megjelent Gyöngyhúrú citera című regénye hozta meg. Önéletrajzi ihletésű művei: a Vadócok a Bükkben (1984) és a Szivárvány a Sajó felett (1987). Az ifjúságnak főként elbeszéléseket, mondákat, regényeket, meseregényeket írt.